Elképesztő teljesítmény! Hatméteres tavi vitorlással kerülte meg a Földet Méder Áron
Mindössze hatméteres tavi vitorlásával a Carinával, három év alatt egyedül kerülte meg a Földet. Három óceán, negyven ország és ötvenötezer kilométer.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
szóljon hozzá
Ilyen kicsi hajóval eddig még egyetlen magyar sem teljesítette a távot. Útját egy hosszú imához hasonlítja, de mint a rá jellemző egyszerűséggel mondta: szeret vitorlázni. Méder Áron harmincéves.
Végzettsége szerint villamosmérnök, de egyelőre nem dolgozik. Nincs menedzsere, az alsóörsi élménybeszámolóra vonattal érkezik, ahogy maga fogalmaz: nem vagyok megcsinálva. Négy hónapja van itthon. Mondja, már kezdi megszokni, hogy mindenhol sok az ember.
„Egy időre töltődtem a vitorlázással, de a tengeri levegő és a hullámok hiányoznak.”
Alsóörs. Tele a helyi művelődési ház nagyterme. Egy szál laptopról időrendben vetíti a képeit, vagy másfél órát mesél az útról. Láthatóan izgul és zavarban van, ennek ellenére mégis van benne valami utánozhatatlan könnyedség. A mondatokat olykor félbehagyva, a szavak között gyakran felnevetve, szerteágazóan beszél. Furcsa disszonancia a fotókon látható rőt szakállú férfi, és az ezernyi történetszilánkot összerakni igyekvő, mikrofont markoló fiú között.
„Három év hosszú idő, nem lehet nagyon részletezni. A monotonitás nehezen átadható élmény” - jegyzi meg.
|
A harmincéves, minimális pénzből két év alatt felújított Carináról mindvégig megszemélyesítve beszél. Mondja, mire a Zöldfoki-szigetekhez értek, összeszoktak. Segített a mosásban is, hiszen összekötözött ruháit húzta maga után a vízben. Igaz, a kétévesre tervezett út a Carina miatt lett három. Legtöbbször a hajó javítása miatt kellett megállnia, később Fidzsin pedig ki kellett várni a fél éves hurrikán szezont. De mindezt szemlátomást nem bánja.
Kiderül, végig tartott attól, hogy hajóját nem veszik észre a nagy óceánjárók, hiszen azoknak már az orrhulláma is elsüllyeszthette volna a Carinát. Viszont olyan alacsonyan feküdt a vízen, hogy a hullámok rendszeresen kisodortak rá halakat, a repülő halak pedig beleakadtak a vitorláiba. Mutat sok képet a halakról, részletezi hányféleképpen készítette el őket a hajón, amelynek kabinja olyan kicsi volt, hogy csak ülni és feküdni lehetett benne, és nem mellesleg igen kevés élelmiszer tárolására adott lehetőséget. A kissé túlbeszélt halakról kiderül, ott a túlélést jelentették.
„Sokszor vártam a szelet. Álltam és vártam. Az Egyenlítő környékén különösen kevés a szél. Előfordult, hogy az áramlat visszafelé sodort. Nemhogy haladtam volna, visszafelé csorgott a hajó. Egyedül voltam Carinával.”
Megjegyzi, a vizekről napokig tudna beszélni, mindegyik tenger külön arc, legyen elég annyi az indiai óceánon volt a legnehezebb, viszont az volt a legrövidebb is.
|
„A Balaton külön műfaj, itt tanultam meg vitorlázni.”
Ha csak tehette a hajón is jógázott és meditált. A magányról magától nem beszél, csak amikor kérdezik, szentel neki egy - két mondatot. „Nehéz készülni rá, olvastam erről sok könyvet, nagyjából tudtam mire számíthatok, de azért maga az élmény más, személyiség is kell hozzá. Én szerettem az egyedüllétet, sokszor madarakkal együtt utaztam, de voltak azért nehezebb időszakok.”
Kérdezgetik tőle mekkora is a Carina, Fa Nándor hajója nagyobb volt-e? Csak nevet, majd a jellegzetes hangsúlyaival kísért töredezett mondatokkal kifejti: hogy a Carina kicsi hajó, az óceánokon pedig méginkább annak tűnik, kisebb, mint Fa Nándoré volt, de ennek nincs túl sok jelentősége, mert az is rendkívül kicsi volt az ilyen vizekre. Egy érdeklődő azt firtatja, milyen veszélyekkel kellett szembesülnie az úton.
|
Érezhetően bagatellizál, majd hozzáteszi: persze nemcsak jó történt vele az úton, őt sem kedvelték mindenhol, és hát voltak veszélyes szakaszok, szinte kezelhetetlen időjárási viszonyok is, kalózok uralta tengerek, a Kanári - szigeteken ki is rabolták, a Panama csatornánál pedig egy hónapig vesztegelt, mert pénz híján nem tudta lefizetni az ügynököket, akik átvezették volna a negyven kilométeres szakaszon. De nem ezek számítanak, mert „ez az út a szabadságról szólt, tehát az erről való beszédnek is erről kell szólnia. Ez az üzenete az útnak, ezért érdemes ezt a történetet tovább vinni.”
|
Egy félre eső sarokban leülünk beszélgetni. Vibrál. Ide-oda kapkodja a tekintetét. Az első kérdés az övé, mekkorát akarok ebből írni? Abban maradunk: olvasok a hajónaplójából néhány idézetet, ő pedig reagál rájuk. Íme.
„Hőemelkedésem van ismét, nagyon fáj a hátam, vízhatlanom kívül-belül vizes.”
- Ez nem sokkal az indulás után volt. Tavi vízhatlan horgászcuccal indultam, ami itt nem sokat ért, állandóan átázott, ráadásul ősszel már hideg van az Adrián, fáztam sokat. Amíg a trópusi égövig el nem értem, addig a hidegebb széltől, esőtől és becsapó hullámoktól megfáztam több alkalommal. Gibraltárban aztán vettem egy jobb vízhatlan cuccot magamnak. A hátfájást a két elmozdult csigolyám okozza, ez gyerekkorom óta probléma. Ha nem tudok sokat mozogni vagy bizonyos fizikai munkákat végzek előfordul a hátfájás. Ilyenkor pihentetnem kell sokat.
„Az éjszakai alvás olyan, mintha egy turmix gépben lennék.”
- Ez a hullámokra utal, lévén Carina nagyon kicsi hajó, a kabinban amikor lefeküdtem, azt éreztem, hogy le-fel, előre-hátra és jobbra-balra dobálnak a hullámok. Ez főleg a rövid tengeri hullámoknál volt, kint az óceánon a hosszú hullámoknál kényelmesebb volt a vitorlázás.
„Hallucinálok. Tudom, nem szabad magamban beszélni.”
- A kötél súrlódásában apám hangját hallottam. Szólt hozzám és én válaszoltam. Eltartott egy ideig, amíg rádöbbentem: én itt egyedül vagyok, nem beszélhetnek hozzám, tehát nincs is kinek válaszoljak. Az út előtt olvastam a hallucinációkról, de más ezt megélni. Ott akkor a hajón Assisi Szent Ferenc szavai jutottak eszembe: dolgozz és imádkozz. Pszichológussal is beszéltem az út során, mondta az egyedüllétet nem szabad átélni. Az utam elején nem ettem eleget, nem aludtam eleget, sok volt a bizonytalanság, nem tudtam mennyit bír a Carina, fáztam és ezek összességében nagyon kimerítettek. Eldöntöttem, muszáj többet aludnom. El kezdtem figyelni jobban az étkezésre is és, hogy ne hűljek ki. Egy szóló vitorlázónak nem szabad kimerülnie.
„Itt mindentől olyan messze, mindennek kicsi a valószínűsége.”
- Sokan, sokszor mondták, hogy ne induljak el, nem fog sikerülni. Útközben is jöttek üzenetek: bizonyítottál már, gyere haza. Ez a bejegyzés erre utal. De én nem akartam bizonyítani, csak végigjárni a magam kijelölte utat.
„Egy ismerős azt mesélte, a talpa a legfinomabb testrésze az embernek, ezt még a nagyapja mondta neki, akinek nagy tapasztalata volt ebben.”
- Pápua Új - Guineában egy a dzsungelben elzárt faluba mentem el. Ez volt talán a legmeghatározóbb élményem, ahogy abban a százfős faluban éltek. Én voltam az első európai, akit láttak. Ez a vidék távol van a világtól, senki nem tudta gyarmatosítani. Szívélyesek voltak, persze tudtam, hogyan kell viselkedni. Segítettem nekik gyümölcsöt szedni, mindent kipróbáltam és megettem, amivel kínáltak. Nem volt egyszerű. Itt a kannibalizmus a kultúra része, hagyomány. Hosszú történeteket hallottam arról is, hogyan kell elkészíteni az emberi húst. Én nem ítéltem őket el ezért, ma már nem gyakorolják a kannibalizmust. Inkább a helyi drogot, egy kókuszfélét, a bitunat-ot eszegetik. Az viszont biztos, náluk csúnyábbak a viccek, durvábbak a poénok (nevet).
*
Az útvonal (2006 szeptember-2009 szeptember):
Földközi-tenger: Szlovénia - Olaszország - Tunézia - Spanyolország - Gibraltár. Atlanti-óceán: Marokkó - Kanári Szigetek - Zöldfoki-szigetek Karib-tenger: Barbados - Martinique - St. Lucia - St. Vincent - Bequia, Grenadines-Granada Dél- és Közép Amerika: Testigos, Tortugas (Venezuela) - Bonair (Holland – Antillák) - Kolumbia - Panama (a legkisebb hajó, mely átkelt a csatornán) Csendes-óceán: Galapagos – Marquises (52 nap non-stop vitorlázás)- Tahiti - Moorea - Rarontonga - Tonga - Fidzsi (itt 7 hónapot töltött a hurrikán szezon miatt, eközben más hajókkal bejárta Fidzsi vizeit és Új-Zélandot) - Vanuatu - Pápua Új Guinea - Thursday Island, Torres szoros. Indiai-óceán: Ausztrália - Indonézia: Bali - Szingapúr - Malájzia - Tájföld - Sri Lanka - Maldív-szigetek - Oman - Yemen. Vörös-tenger: Eritrea - Szudán - Egyiptom - Szuezi csatorna. Földközi-tenger: Görögország - Olaszország - Szlovénia.
Címkék: balaton, vitorlázás, carina, méder áron
Hozzászólások »
Még nem érkezett hozzászólás.