Előzetes letartóztatás
Előzetes letartóztatásra akkor kerülhet sor, ha a terhelt az igazságszolgáltatási szervektől vagy a nyomozóhatóság-tól megszökött, elrejtőzött vagy ennek veszélye fennáll.
Továbbá feltehető, hogy szabadlábon hagyása esetén az eljárással kapcsolatos bármely bizonyítékot megsemmisít, vagy feltételezhető, hogy újabb bűncselekményt követ el. Az előzetes letartóztatás elrendeléséről a bíróság határoz.
A bíróságnak joga van az előzetes letartóztatást megszüntetni, majd azt egy későbbi eljárási szakban ismét elrendelni. A gyakorlatban erre akkor kerül sor, ha a szabadlábra helyezést követően a terhelt a nyomozati cselekményekben nem vesz részt, illetve újabb súlyos bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható.
Addig azonban, amíg a terheltnek az előzetes letartóztatásáról a bíróság nem döntött, szabad embernek minősül. A Farkas-ügyben is ez történt, az előzetes letartóztatásból már régen szabadult terheltet a megismételt eljárásban többévi szabadságvesztéssel sújtották.
A bíróság az ítéletet kihirdette és elkezdte szóbeli indoklását. Eközben a hangsúlyozottan szabadlábon lévő vádlottak elhagyták a tárgyalótermet, és oda nem tértek vissza.
A bíróság azonban előzetes letartóztatásukról még nem döntött, arra vonatkozóan az ítélet indoklását követően került volna sor, amikor is erre az ügyész a joggyakorlat alapján indítványt tett volna.
Jelen esetben nem is biztos, hogy az előzetes elrendelésére sor került volna, hiszen a vádlottak több mint egy évet előzetes letartóztatásban töltöttek, és öt év körüli börtönbüntetésnél nem általánosan bevett gyakorlat az előzetes letartóztatás elrendelése.
Arra az esetre, ha a vádlott engedély nélkül elhagyja ítélethirdetés közben a tárgyalótermet, illetve a bíróság épületét, a fogolyszökés tényállását alkalmazni nem lehet, mivel szabadlábon volt, maxi- mum rendbírsággal sújtható, ami jelen esetben meglehetősen viccesen hangzik.
Dr. Kiss Endre
ügyvéd,
Csapó, Kiss és Sebestyén Ügyvédi Iroda



























Hozzászólások »
Még nem érkezett hozzászólás.