Egy meg egy az végtelen - Interjú Geszti Péterrel
A rímkirály. Dalszövegíró, reklámszakember, a Rapülők és a JazzAz frontembere, a Nemzeti vágta megálmodója, végzettsége szerint magyar-történelem szakos tanár és nem utolsósorban Mézga Aladár személyesen.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
szóljon hozzá
Az ember, aki szerint egy meg egy az végtelen, aki megírta már a saját sírfeliratát is, s akiről azt mondták: a kanyarog a kifli a vaj alatt dalszöveg soráért már érdemes volt megszületnie. Geszti Péterrel a Vargabetűk felolvasó színpadi est után beszélgettünk.
|
- Az nagy hendikep, ha az újságíró már az első kérdésnél bevallja, hogy abszolút Jazz Az rajongó, és a Megint hétfő - amelyből szól a fent idézett sor - egyenesen a himnusz volt egy időben?
- Hendikepnek nem tekinteném, de kötelező irodalomnak sem gondolom. Inkább öröm nekem, mert minden dalszövegírónak meg költőnek is az a legnagyobb dolog, ha olyasmit tudnak leírni, amiben van valami nagyon egyszerű igazság, amit az emberek megélnek a hétköznapokban, de nem okvetlenül tudják így megfogalmazni. A poézisről, a költészetről a legjobb meghatározást Juhász Gyula írja, amely szerint a költő az, aki megállítja a mulandóság napját az égen. A Megint hétfőben egy pillanatra nekem is sikerült, mert van benne néhány sor, amelyben örök fájdalmak, nehézségek, élmények vannak. Ilyen értelemben egy másik fogalomnak is megfelel, amit nagyon fontosnak tartok, hogy az a szép és az a jó, aminek a belső igazsága fel tud tárulni. Ezt a dalszövegemet nagyon igaznak tartom.
|
- Mit csinál, amikor meghallja a rádióban az egyik dalát? Elkapcsolja? Vagy azt mondja: húú, ez jó kis nóta?
- Leginkább meglepődöm még a mai napig is. Most épp, amikor bekanyarodtam a Komakút térre (megjegyeztem ezt a nevet, mert olyan szép), egyszer csak megszólalt a rádióban a Magyarország című dalom. Meg is rezzentem egy pillanatra, mert nem tartom természetesnek, hogy az ember zenéi naponta előjönnek. Miközben ezt tartom a legnagyobb adománynak, hogy a dalaimmal jelen vagyok egy csomó ember életében. Ez a legnagyobb dolog, amit elérhetek. És jólesik. A jó dalaimat nem szoktam eltekerni, a rosszakat sem feltétlenül, bár abból viszonylag keveset játszik a rádió. Valahogy inkább azon szoktam elcsodálkozni ezek kapcsán, hogy ki voltam én akkor, öt-tíz éve. Az már egy másik ember, mint aki ma vagyok.
|
- Tényleg: mivel foglalkozik mostanság?
- Olyan munkákkal foglalkozom, amelyekben ugyanaz vezérel, mint amikor dalszöveget írok. Én azt érzem, hogy az én életemnek az a lehetősége, a dolga, vagy nem is tudom, hogyan fejezzem ki magam, hogy az emberekre különböző módon hatást gyakoroljak. Olyan hatást, ami általában örömet, boldogságot okoz. Ezt kerestem a dalaimban, ezt kerestem az óriásplakát-kiállítás szervezésével, amikor a Dzsungel könyvét írtam vagy a Nemzeti vágtát szerveztem. Hogy valamit odatenni az embereknek, amit ők tőlem kapnak, amit én megálmodok, ami egy jobb kedvű, szabad, előítéletektől mentes világot képvisel, és teljesen mindegy, hogy ezt milyen műfajban teszem. Azt szoktam mondani, hogy ugyanazt a szoftvert futtatom le különböző hardvereken. Nemcsak dalokban, színészként, előadóként vagy a reklámjaimmal lehet hatni az emberekre, hanem többfajta műfajban. Ezt keresem a mostani tevékenységeimben is, amelyek most nincsenek annyira szem előtt.
|
- Mint például a vágta háttérmunkái?
- A Nemzeti vágta szervezése óriási feladatokat rejt magában, és azt gondoljuk, hogy pár év múlva ez már olyan erős és nagy hatással lesz az emberekre és a magyar kulturális életre, hogy érdemes előtte pár évig akár nem látszani, hogy megerősítsem ennek a pozícióit. Jövőre például már 12 vidéki elővágta lesz, ahol kistérségek állnak össze. Nekem ez olyan boldogság, amikor az emberek a Hősök terén vagy egy kis faluban jönnek, és jól érzik magukat, mulatnak, izgulnak, találkoznak a hagyományaikkal abban a keretrendszerben, amit én teremtettem meg. Ez egy ugyanolyan feladat, mint megírni egy jó dalszöveget.
|
- Melyik ezek közül leginkább Geszti Péter?
- Nem szoktam ezen gondolkodni, mert minden tevékenységemben benne vagyok, de leghálásabban a dalaimat szoktam idecitálni. Alapvetően ma is dalszövegírónak tartom magamat leginkább.
|
- Nézzünk kicsit vissza a zenekarokhoz: Rapülők, Jazz Az, mindegyik nagyon sikeres volt, és mindegyiket a csúcson hagyta abba. Jóból is megárt a sok? Vagy esetleg rosszul tűri a kudarcot?
- Mindkettő más okból szűnt meg. A Rapülők egy véletlen rátalálás, gyermeki játékból fakadó siker lett, hogy azt gondoltuk, ha túl sokáig csináljuk, elszürkül, és a játék jellege az egésznek elvész. Ráadásul Berkes Gáborral és Szentmihályi Gáborral, akik tagjai voltak ennek és az Első Emeletnek is, megéltük, milyen az, amikor egy zenekar felfut a csúcsra, rövid ideig ott tartózkodik, és utána onnan lefele vezet az út - legtöbb esetben. Ennek Magyarországon különös fizikai törvényei vannak, sajnos. Máshol, ahol nagyon nagy a popipar, ahol nagyon nagy a piac, ahol nagy menedzsmentek léteznek, ahol komoly művészek segítik egy-egy popsztár munkáját, ott sokkal könnyebb fenntartani ezt az állócsillag jelleget, Madonnától Michael Jacksonig vagy George Michaelig. Itthon sajnos egyre kisebb biznisz lett a popzene, és ahol nincs pénz, nincs piac, ott nem lehet jó minőséget produkálni hosszú távon, és mi ezt felismertük. Nem akartunk közhelyes, kudarcos és megunt zenekar lenni, ne egy legyünk a sok közül, hanem ez legyen a Rapülők, amivel nem nagyon lehetett meccselni a '90-es években.
|
- Mondjuk a reklámiparban, ahol rengeteg nagyon sikeres kampány fűződik a nevéhez. Mit jelent önnek a pénz?
- Szerintem a pénz a szabadság egyik klassz, pragmatikus eszköze, arra jó, hogy szabad legyél általa. Az a jó, hogy megválogathatod, kikkel dolgozol együtt, kikkel utazol el, kikkel találkozol, és hogy milyen munkát vállalj vagy ne vállalj el. A pénz arra jó, hogy megtanítson a dolgok relatív értékére is. És arra is jó, hogy egyfajta olyan anyagi minőséget teremtsen, ami nem pénz értelemben fontos, hanem, hogy megengedhess magadnak egy jó vacsorát valahol, egy jó szállodát, ha külföldre mész, hogy úgy tudj egy jó értelemben vett életet élni, ahogy te gondolod a jó életnek a fogalmát - ez mindenkinél máshol húzódik. Ugyanakkor nem szabad túlértékelni a jelentőségét sem. Mert azt látom, minél több pénze van valakinek, annál többet akar mellé keresni, s nem az van, hogy az emberek eljutnak egy szintre, aztán egy másfajta értelmes dolgot kezdenek el csinálni. Ez a mentalitás rám nem jellemző, olyannyira, hogy 2005-ben, amikor a reklámügynökség, amit én vezettem, újra az év ügynöksége lett, úgy döntöttem, kiszállok a napi mókuskerék-tekerésből, miközben teljesen evidens volt és azóta be is bizonyosodott, hogy ez komoly veszteséget hoz a cégnek. De úgy éreztem, az életem nem telhet el ebben a reklámgyártásban, még akkor sem, ha ezzel lehet a legjobban keresni - legalábbis azokban a szakmákban, amelyekhez én valamennyire konyítok. Van egy mondás: Azért élek, hogy zenéljek, és nem azért zenélek, hogy megéljek. Ez nagyon nagy különbség.
|
- Egyszer azt mondta: negyvenen felül kezdődik az élet.
- Persze, de harmincnál is ezt mondtam, meg ötvennél is ezt fogom.
|
- Mégis miben más a negyvenen felüli Geszti Péter?
- Egyre inkább azt keresem, hogyan tudok maradandó dolgokat létrehozni több műfajban. Egyre ambivalensebb viszonyba kerülök minden olyan dologgal, amelyet a média, a reklámipar sikerként könyvel el, mert ezek a sikerek rendszerint napiak. Ezért inkább olyan dolgokban keresem a megvalósítást, amelyekben majd azt tudom mondani a lányomnak: Nézd, Sárikám, ezt az apád csinálta . A másik, hogy még inkább megválogatom, kikkel dolgozom. Csak olyan embereket szeretek és engedek magam köré, akik legalább olyan tehetségesek a saját műfajukban, mint én, mert az én kreatív matematikai tételem az úgy hangzik: egy meg egy az végtelen. Mert ha te a megfelelő emberrel házasodsz össze valamire, legyen az akár egy utód létrehozása, egy alkotás megteremtése, egy dal megírása vagy bármi, akkor a két ember tehetsége, kreativitása, energiája, akarata összeadódik és sokszoros hatványra emelkedik. De ha ezt egy átlagos emberrel csinálod, akkor nem fog semmi csoda megszületni.
|
- Ha már a lányát említette: milyen apuka?
- Azt gondolom a gyerekneveléssel kapcsolatban, hogy nem szabad túlságosan rigorózus módon meghatározni dolgokat a gyerek számára, mert az sokkal inkább visszaüt később az önállóságára, az egész életére. Engem ebben az értelemben is az vezet, mint minden másban az életben: a harmóniára törekszem. Nem azt jelenti, hogy a gyerek most mindent lepakolhat meg szétszedhet, de nem akarok több szabályt felállítani, mint amennyi feltétlenül szükséges az élethez. Ehhez ugyanakkor az a legfontosabb, hogy szoros és mély érzelmi kapcsolatot építsek ki vele, mert ez lesz az, ami később, felnőtt korában majd megmenti a nehéz helyzetekben, amikor a szüleire lesz szüksége az őt ért csalódások miatt. De hiszek abban is, hogy azért viszonylag spontánul és természetesen kell viselkedni. Ez a természetesség volt jellemző arra is, ahogyan Sári megszületett. Olyan magától értetődően történt minden, ahogy ezt a természet el akarta rendezni. Ezért is vagyunk olyan kiegyensúlyozottak a feleségemmel és a babával együtt.
|
- Geszti Péter egyetlen szóban?
- Szabadúszó.
Címkék: Geszti Péter
Hozzászólások »
Még nem érkezett hozzászólás.